Ma ünnepélyesen bejelentettem a macskáknak, hogy beköszöntött a csillagászati tavasz is, így igazán semmi akadályát nem látom annak, hogy ezentúl napjuk nagy részét a kellemes és igen macskabarát kertben töltsék.
Farkincának egyből volt ellenvéleménye, ugyanis eltávolítottam kedvenc mászóhelyét, a bejárati ajtó előtti szélfogót. Cserében viszont javasoltam a kerti mászólehetőségek kimeríthetetlen tárházát, úgymint fák, kerítés, háztető. Egyelőre nem sikerült meggyőznöm, kutyáink viszont rendkívül lelkesek voltak! Egyből fölajánlották Farkincának, hogy nehezített fáramászási gyakorlatokat is tarthat, ők ugyanis szívesen megkergetik, no persze csak baráti alapon.
Morzsi kutyával azt is közöltem, hogy ezentúl sokkal gyakrabban láthatja kedvencét, Tengereczki Pálmát, avagy Tengereczki Tádét. Pálma-Tádé tengerimalac, és vele van legkevesebb gond az egész állatseregletből. Környezetbarát, keveset fogyaszt, nem csinál felfordulást, nem szokott elveszni, nem ugat, nem nyávog, nem ugrál az emberre /sem lentről, sem fentről/, nem karmol és nem nyal képen, és még sorolhatnám. A szőre ugyan neki is hosszú, viszont mivel többnyire ketrecben van... És itt jönnek az én gondjaim. Nem szeretem, ha egy állat ketrecben van. Gyerekkoromban egyenesen utáltam az állatkerteket a ketrecek miatt. Viszont a tengerimalacokat ketrecekben szokták tartani, ha nincs a házban egy erre a célra kiépített szoba, mint ahogy most már a budapesti állatkert is igazán tágas és kényelmes tengerimalac-lakkal rendelkezik. Tehát Tádé is egy csinos ketrecben él, kis házikójában, és ma már nem is igazán szeret tőle megválni. Tavaly nyáron, amikor napoztatási, levegőztetési és komfortfokozási célből a kertben elkerítettünk neki egy területet, először szinte sokkot kapott. Nem a szabadságtól, hanem a félelemtől, a nagy tértől, a szokatlantól. És hát ott is védeni kellett, hiszen Morzsi egyszerűen nem tud Pálma-Tádé illatának bűvköréből szabadulni, és néha emiatt elveszíti a fejét. Ilyenkor Tádé villámgyorsan berohan a házába, de két perc múlva már Morzsi közvetlen közelében illegeti igazán divatos szőrpamacsát. Azt hiszem, tisztában van a veszéllyel, de azt is tudja, hogy köztük van a rács, és szimpatizál Morzsivall. Halkan mindig röfög neki valamit, majd fel-alá sétál előtte, mint egy primadonna. Morzsinak meg a végén már csorog a nyála, nyüszít, de nem tágít Tádé közeléből.
