Írni bármiről lehet. Erre nagyjából 5 éves koromban jöttem rá. Akkor még a bármire írni változat tetszett jobban: bármire-bármivel – minden szülő emlékszik erre a korszakra. Mi is nosztalgiázunk egy megőrzött falfreskó maradványon az ebédlőben, és emlegetjük az előző házat – még az óvodás korszakból – ahol 1m 20 cm-ig, néhol magasabban is naív festők alkotásait csodálhattuk a gyerekszobában.
Írni bármiről lehet, s mivel ma csak néztem, amikor úgy éreztem, illene valamit írnom tartalomfejlesztésből – úgy gondoltam, nincs más hátra, jöjjenek a macskák!
Tehát ma is besereglett utánam az összes macska a legkisebb szobába, ahol írni szoktam – egyedül Rumli nem, de csak azért, mert ő már ott hevert néhány vasalásra váró ruhán. Persze nem (nemcsak) nekem szólt a díszkíséret, hanem annak, hogy ott volt a legmelegebb. Másodperceken belül bájos csendéletté rendeződtünk. Mircike, a rangidős, az ÉN macskám – illetve pontosabb, ha azt mondom, hogy az én MACSKÁM, csak hogy az alá- és fölérendeltségi viszonyokat érzékeltessem. Természetesen ő van fölül, én meg alul, de ezt nem is kell magyaráznom macskakedvelők társaságában! TÉNYLEG fölül volt, ugyanis ő általában a monitoron nyúlik el kecsesen, egészen addig…
Megnyitottam a megkezdett dokumentumot, eddigre némi közelharc árán Buddha, a koromfekete kandúr dorombolt az ölemben. Makika a tengerimalac fölötti polcot választotta, Farkinca pedig az ablakban nézelődött. Mint ahogy én is csak néztem, mert nem jutott semmi az eszembe.
És ekkor Mircike ráesett a billentyűzetre.
Az, hogy leesik, elég gyakran elő szokott fordulni, de általában később, és az ellenkező irányba. Most viszont mintha minden erre várt volna: ami csak jelezhet egy számítógépen vagy a környékén, az mozgásba lendült, hangot adott, de legalábbis elkezdett villogni.
Mircike vérig sértve elhagyta a szobát, Buddha körmeit a combomba mélyesztve menekült, a tengerimalac visított, Makika a legtávolabbi szekrény alá bújt. Csak Farkinca nézett továbbra is kifelé a hóesésbe, mintha mi sem történt volna.
A dokumentum eltűnt. Nem is próbáltam megkeresni. Végülis a macskákról szóló szöveg is szöveg – és néha nem árt egy kis kikapcsolódás! A biztonság kedvéért viszont kivételesen becsuktam a macskák után az ajtót.
