És csak nyávogott, csak nyávogott, csak nyávogott.
Ráadásul ezt a macskát Buddhának hívják, és egy daliás, délceg kandúr. Ráadásul FEKETE MACSKA!! Összesen annyi a mentsége, hogy még nincs egy éves.
Tegnap egyébként komisz szél fújt errefelé, olyan emberre telepedős, Rejtő Jenő-féle, amikor a trópusi szigetek felé tartó hajókon hirtelen járvány tör ki, köd telepszik mindenre, s mire eloszlik, néhány ember titokzatos módon eltűnik.
Egyszóval a macskák csak hevertek, kivéve Farkincát, aki még az átlagosnál is rendetlenebb volt, úgy lászik, rá így hatott a melegfront. Három focicsapatra való becsúszást mutatott be asztalon, szekrényen, sőt szekrényben. Kiment az udvarra, majd visszajött, ezt megismételte vagy ötször, mire végre a ruhásszekrény legfelső polcán elszenderedett.
Valami határozottan VOLT a levegőben.
Ekkor hallottam meg a padlásról a kísérteties nyávogást. Először azt hittem, Kandúr Bandi szelleme kísért. Ő ugyanis több mint két hete elhagyta házunkat, igaz, csak átutazóban volt jelen nálunk, mint macska-Szindbád. Mindazonáltal remélem, hogy tényleg nem a Macskabolygóra költözött vissza túl korán. Bár, ha jő az idő, a macskának is mennie kell! Első pillanatban megdermedtem, majd élénk fantáziámat visszatereltem a verőfényre. Ez az élő Kandúr Bandi, DE: nem tud lejönni a padlásról, mert igen leromlott állapotban hever. Gyorsan beláttam, hogy ez sem valószínű.
A nyávogás viszont tovább vándorolt a padláson, és meglehetősen panaszossá vált, így kimentem és elkezdtem hívni a hozzá tartozó macskát. Kis idő múlva megjelent Buddha. Nem tudom, hogy Buddhák szoktak-e háztetőre mászni, és gondot okoz-e nekik az onnan való lejutás - mindenesetre ez a macska-Buddha nem mászott le a háztetőről!! De annyira keservesen nyávogott, hogy én elhittem neki, hogy nem TUD lemászni onnan. Többféle lehetőséget fölajánlottam neki, de ő csak a ház fölé lógó fenyőfa legvékonyabb ágacskáját nézegette. Kellő magabiztosság hiányában, avagy épp megfelelő realitásérzék birtokában a mi Buddhánk nem vállalta a kockázatot, és le-föl járkált az ereszcsatornában.
Segéderők bevonásával, logisztikai háttérműveletek után / létracipelés/ ki akartuk venni a csatornából - a macska kétségbeesetten elszaladt az ellenkező irányba.
Amikor mindenki feladta, és csak én maradtam, a csúszós esővédőn lemászott a fejemhez, ahol már csak karnyújtásnyira volt tőlem. Még ott is nyávogott, de nem értem el.
Ekkor megvilágosodtam. Buddha nem akart lejönni a háztetőről. Buddha csak kíváncsi volt, ki és hogyan próbál segíteni rajta! Azt hiszem, az eredménnyel elégedett lehetett. Másnap hajnalban jelentkezett reggelizni, este pedig elfoglalta törzshelyét az ágyamon. A padlásról azóta nem hallottunk nyávogást.
