Korán indultam. A gyerekek mamával mentek az iskolába. Az utolsó pillanatban még kidobtam az udvarra Buddhát, Rumlit, Makikát és Mircit. A lelkükre kötöttem, hogy Farkincát is tegyék majd ki. De azt hiszem, ez nem sikerült! Farkinca valószínűleg esernyővé varázsolta magát, vagy elbújt valami kellemes, félhomályos zugban. Mindenesetre délután a mosogatón és a konyhapulton modern macskaminta fogadott, persze folytatódott a hűtőszekrény tetején, és gyanítom, hogy a szekrényen is, de oda még nem másztam föl. Csak azt tudnám, honnan szerzett sarat a tappancsaira?! De erre is hamar rájöttem. Zsófinak környezetből növényeket kellett csíráztatnia. Nálunk a három cserépből csak szívós füvecskék keltek ki, semmi kultúrnövény! Viszont a saját szememmel láttam, amikor Farkinca elmélyülten kiemelt egy szál zöld valamit az egyik cserépből, majd elfogyasztotta. Nem gondoskodtam macskáim vitamin és ásványiaanyag szükségletéről!! Ezek után viszont a kaktusz kiemelése következett..., ami már nem tolerálható, mint szükséges vitaminforrás!! Mondanom sem kell, hogy így nem vihettünk az iskolába szépen fejlett palántákat! Viszont újból kellett ültetnünk mindent, de gyanítom, hogy ez a pénteki nap ismét keresztülhúzza számításainkat. Vagyis: Farkinca megint a Zsófi cserepeinél kotorászott, azután viszont kipancsolta a vizes tálkát - utána sétált körben a konyhában. Majd megpihent egyik kedvenc helyén, a vasalóskosárban, ahol valószínűleg elvégezte tavaszi általános szőrmegújító tisztálkodását. Ennek következtében bundája tavaszira vékonyodott, viszont a ruhák kaptak némi különleges vöröses szőrbevonatot. Ezután hosszabb pihenés következhetett, majd levezetésül, és jelezve, hogy már unatkozott, leverte az egyik ébredező muskátlit. A muskátli szintén a ruháskosár melletti komódon volt...
Ekkortájt érhettem haza. Farkinca kitörő örömmel fogadott, majd igen gyorsan távozott a kertbe.
