Mirci
"De akkor miért hívod Rumlinak?" - kérdezte a szomszéd kisfiú, aki tartózkodó a macskákkal, mert nagymamája nem éppen macskabarát. Én nagy hévvel magyaráztam neki, hogy Rumlit nyugodtan meg lehet simogatni, szereti a gyerekeket, nem karmolja meg, nem kap el tőle betegséget, mert be van oltva, nem fogja nyalogatni - egyáltalán, nem egy VESZÉLYES ÁLLATRÓL van szó, "akinek" az a célja, hogy direkt emberekre támadjon... /arról nem is beszélve, hogy a veszélyes állatoknak sem az a célja.../ Tehát próbáltam némi állat- és macskaszeretetet csöpögtetni a gyerekbe, ami nem is volt nehéz, mert a gyerekek nagy többsége úgy jön a világra, hogy érdeklik az állatok.
És - mint tudjuk - Rumli a világ legnyugodtabb, legtürelmesebb...
"De akkor miért hívod Rumlinak?!"
Na igen.
Tudod, amikor Rumli pici volt - és még csak 1,5 éve, tavasszal született, bár nem tudjuk, pontosan mikor, mert nem nálunk látta meg a napvilágot...
Hm. Akkor azt hiszem, itt rövid kitérőt teszek, hogy felvázoljam a jelenleg nálunk tartózkodó cicák családfáját!
Vagyis.
2007. nyarának végén családunkat a bal- vagy jobbsors /idővel majd kiderül / Rákóczifalvára vezette. Itt a második napon úgy éreztük, hogy nem élhetünk macskák nélkül, ezért két gyönyörű tigriscsíkos kiscicát kaptunk. A szürkés tigriscsíkos kislány a Mirci nevet kapta - a sötétebb kandúr pedig Filemon lett, mivel épp a "Filemon cica kalandjai" című mesekönyvet olvastam esténként a gyerekeknek.
Nagyon megszerettük őket - kutyáink csak lassabban...-, én különösen boldog voltam, mert mindig egy dögönyözős kandúrt szerettem volna, és Filike épp olyan volt.
Sajnos Filike nem töltött velünk hosszú időt, mert épp Szilveszter napján eltűnt, és két nap múlva megtaláltuk egy árokban. Forgalmas út mellett laktunk, valószínűleg elütötte egy autó.
Megsirattuk, és máig eszembe jut, ahogy kidugja fejét az asztal mögül, amikor rászólok, hogy "Sicc!" "Ne mássz föl az asztalra!". Kérdőn néz rám, vajon mit szeretnék? - és esze ágában sincs elszaladni.
Eszembe jut, hogy amikor utoljára kiengedtem, még utánaszóltam, hogy vigyázzon magára. És az is, hogy néhány óra múlva testvére, Mircike keservesen nyávogva kérte, hogy engedjük ki, de nem ment el, hanem tovább nyávogott, és látszott, hogy kér tőlünk valamit.
Éreztük, hogy Filemon cicával történt valami. Mircike pedig azóta "beszélő" macska lett.
